Az év kutyája 2007
2008. január 02., szerdaVigyázat! Felkavaró képek!
Mégis ajánlom mindenkinek. Itt tartunk most… Tegyünk érte, hogy a jövőben megjavuljon a helyzet!!!
Vigyázat! Felkavaró képek!
Mégis ajánlom mindenkinek. Itt tartunk most… Tegyünk érte, hogy a jövőben megjavuljon a helyzet!!!
Nézd és láss!!!
Egy újságíró megint talált magának egy „jó” témát, a tényleges életfogytigra ítélt többszörös gyilkosok lelkivilágát. Idézet a Velvet interjújából (a helyesírási hibákért felelősséget nem vállalok…):
„Mitől szenvednek a leginkább a tényleges életfogytosok a börtönben?
Attól, hogy nincs fizikai kapcsolatuk egy másik emberrel. Már a multkori bejegyzésben is említettem, hogy senkivel, sem elítélttel, sem smasszerrel nem kerülhetnek fizikai kapcsolatba. Az ő esetükben a puszta érintés is ki van zárva. Én nem értek hozzá, de a börtönben hozzáértők mondták, hogy ez borzasztóan igénybe veszi az ember idegrendszerét. Kapaszkodjon meg: Szegeden most azon gondolkodnak, hogy engedélyezik valamilyen állat tartását a cellákban. Persze ezt is tudományosan készítik elő. Csak olyan állatról lehet szó, amelyik bírja a fogva tartást, kistermetű, szobatiszta, meleg vérű és szőrős. Hal vagy teknőc nyilván nem jöhet szóba, mert azokat nem lehet simogatni, a kutyának nagy a mozgásigénye. Nem ragozom, jelenleg két jelölt van, az egyiket én is kitaláltam, mármint hogy a macska, a másikra sose jöttem volna rá, mert hogy a vadászgörény. Minden szempontnak megfelelnek, elvégzik a dolgukat egy kis papírra szórt homokon, megszokják az embert mint társat, és ami a legfontosabb, lehet őket simogatni, mert melegek, és finom a bundájuk. Ez egyenlőre csak terv, remélem minél előbb valóság lesz belőle.”
Mit is mondjak? Kis papírra szórt homokon, mi? Lehet simogatni, mert szőrös és meleg, he? Megint gyönyörűen elképzelik egyesek a felelős állattartást. Egy szavam van rá: primitív!!!
Érdekelne a véleményetek! Az enyém: egy szabad akarattal nem rendelkező állatot, ráadásul macskát, nem kényszeríthetnek bele számára hatalmas kockázatokat rejtő helyzetbe. Olyan ember mellé berakni, aki az emberekkel sem tudott mit kezdeni, csak megölte őket, több, mint felelőtlenség. Ha azért nem érhet emberekhez, mert úgy esély lenne arra, hogy újból és következmény nélkül gyilkoljon, akkor nem látom a logikáját, hogy miért hagynák állatokhoz érni. Tudományos kísérleteket meg végezzenek embereken, akik fel tudják mérni a részvétel kockázatát, felelősségét. A börtön meg azért van, hogy a gyilkos szenvedjen. Ha durva akarok lenni, akkor megmondanám, hol és milyen szőrt simogasson… Egyébként a leírás alapján (jól bírja a fogva tartást, kistermetű, szobatiszta, meleg, szőrös, lehet simogatni) miért nem tesznek be hozzájuk néhány politikust??? 🙂
Egy esti koncert kellős közepén jött a telefon, hogy egy éjjeli műszakos talált a kertben két cicát, és azonnal menjünk. Egy Suzuki-túlélőkészlet zacskójában hoztuk el őket. Egy zsák bolha volt bennük, köztük Lajoska, Bagaméri Jácint (vagy Elemér) elkóborolt bolhája. Fülgyulladás, tüsszögés, ahogy azt kell. Aztán ez lett belőlük:
A story: 🙂
Don Gatto nevű gyönyörű, vörös, 3 és fél éves macskánk nyáron, július elején tűnt el (http://localhost/archives/757). Akkor épp egy hétig nem voltunk itthon, és anyukámék vigyáztak rá, akik pontosan mellettünk laktak, így nem volt neki új a ahelyzet. A cica épp aznap tűnt el, amikor mi hazajöttünk a nyaralásból. Napokig kerestük, járkáltunk a padlásra, pincébe, amerre korábban megtaláltuk hasonló esetben. A dolog pikantériája, hogy iszonyat büdös volt a lakásunkban. Végül is kiderült, hogy cica fiú, mielőtt eltűnt, hagyott nekünk egy egeret a hűtő alatt. Tényleg olyan volt, mint egy búcsúajándék. Ezután eltelt 4 hónap, és bár elsirattam sokszor, sokáig, valahol titokban mindig bennem volt a remény. Ma este azzal hívott párom, hogy jöjjek haza azonnal, ennél többet nem tudtam. Nagyon megijedtem, hogy mi szörnyűség történhetett. Végre hazaértem, kicsit nyugodtabban, és akkor a félig nyitott szobaajtón keresztül, a tükörből megpillantottam… Ott volt, épen, egyben, mindenféle végtag- és fülhiány nélkül Gatto. Nem tudom, mikor ért ekkora boldogság, mindösszesen bőgni tudtam, és azt hajtogattam, hogy ezt nem hiszem el…..
Egyszóval a cica 4 hónap után, a 7. kerület szívében, hazajött. Szomszédok hallották meg a nyávogását a padlásról, és komoly mentőakció keretében a párom hozta le onnan. Büszke vagyok a macskára, hogy kitartott!!!! Most még kicsit vékony és a sok nyávogástól a hangja is elment szegények, de újra mellettünk alszik. Boldog vagyok.
Hát talán kicsit hosszú lett, de…
Eddig is hittem a csodákban, de ez most megerősített.
Zsuzsi