Sicu
Marci testvéréről küldenék most néhány képet!
Én szintén abból az Illatos úti alomból fogadtam örökbe egy cicát, amelyikből Marci is származik (közös képet is küldök róluk). A története pedig a következő:
Gyermekkoromban volt egy vörös cicám, aki sajnos idővel elkerült tőlünk. Épp ezért megfogadtam, amint lehetőségeim engedik, örökbe fogadok egy vörös kislány cicát – talán épp azért, hogy pótoljam a gyermekkori veszteséget. 🙁 Mindenképpen vöröset szerettem volna, mire azonban az önkéntes örökbefogadóhoz értünk a barátnőmmel, az ilyen színű cicák az alomból már „elkeltek”.
Sicu azonban olyan kis nyeszlettnek és szerencsétlennek tűnt, hogy megesett rajta a szívem és rögtön letettem a vörös cicákról: Őt választottam! 🙂
Most már majdnem egy éves és nagy virgonc: mindenhová felmászik, neki mindenről tudnia kell, mindenbe bele kell ütnie az orrát!
Olykor megőrjít annyira eleven és rossz tud lenni, másszor viszont bújik az ölembe és szinte kiköveteli a simogatást, a szeretgetést. Szóval egy igazán autonóm, liberális kis lény került hozzám Sicu személyében, aki viszont teljesen a szívemhez nőtt a hónapok során.
Ráadásul kifejezetten fotogén cicc! 🙂
Íme néhány bizonyíték erre nézve… 🙂
2010. március 21., vasárnap, 20:41
szia nekem egy hasonló cicusom tünt el debreceni vagy?
2008. december 23., kedd, 10:39
nagyon cuki ön milyen macska eledelt használ? és hány cicája van? nekem 6 macsekom van! és melé még van 2-ét kislányom és 2-ét kutyám! 🙂
2008. december 23., kedd, 10:29
szeretem a cicákat is de én most azért 🙁 🙁 🙁 🙁
2008. december 23., kedd, 10:26
irj visza hogy hol a jo francba van a si-cu 🙁 🙁 🙁
2008. december 23., kedd, 10:09
már neharagugy de hol a si-cu !? 🙁