Segítség a Védenceknek…

Kedves Barátaim! Ismét a jószívű emberek segítségére van szükségem,
aminek oka, hogy újra és újra nem tudok nemet mondani, amikor egy
ártatlan lelket kell megmenteni, akit éppen akkor senki más nem
akar…. Elöljáróban elmondom: a rám számító kutyusok nem éheznek,
egyrészt inkább magamtól vonok meg dolgokat, hogy az ő mindennapi
betevőjük meglegyen, másrészt szerencsére sokakra számíthatunk, akik
lehetőségiek szerint támogatnak engem védenceim ellátásában. Mint
sokan tudjátok, a 8 hónap feletti pártfogoltjaimat ivartalanítást
követően adom csak örökbe, ezzel is azt szolgálva, hogy egyszer véget
érjen ez a szörnyű helyzet, a rengeteg, sokkal jobb sorsra érdemes
kutyalélek szenvedése.Igaz, hogy nagy terhet ró ez az anyagi
keretünkre, de úgy érzem, nincs más követhető út. Azonban az
ivartalanítás azért is nagyon fontos, hogy egy falkányi kutyát
békességben együtt tudjak tartani. Mivel a befogadó állomásunk ügye a
terület problémái miatt húzódik (jelenleg az önkormányzatnál van a
labda, lehet, hogy másik helyet fogunk kapni, míg ez nem dől el, addig
semminek sem tudunk sajnos nekikezdeni…), ezért a kutyusok nagy
része még mindig otthonomba kerül, amikor eljön számára a szükség
órája. És bár az év eddigi részében már nagyon sok kutyust sikerült
örökbe adnom, áprilisban pedig kimondottan szerencsés hónapunk volt
ezen a téren, azért az utánpótlást mindig megoldják a gonosz,
felelőtlen emberek… Április elején másfél hetes kiskutyákat tettek
ki Putnok vasútállomásán, és mivel senki nem segített a kis árvákon,
ezért kifizettem az ide útjuk költéségét, és ők hárman hozzám
kerültek, sokadiknak. Lolita, Lilike, és a legkisebb, Livius rendben
túlélte az első napok krízisét, anyatej helyett átálltak a tápszerre,
majd a bébiételre, egy ideje pedig már büszkén falatozzák a junior
konzerveket, naponta több dobozzal elfogyasztva, ami nem kis
költségeket mér rám. Van olyan kutyusom is, az összeférhetetlen, még
rám is vicsorgó, külön tartott, öreg Tepertő (márciusban fogadtam be,
azóta sok balhét okozott, de nem vitt rá a lélek, hogy elaltassam),
aki szinte kizárólag tejet eszik, naponta min. két litert, mióta erre
rájöttem, azóta közelebb vagyok a lelkéhez is, már csóválja a farkát,
ha meglát a tejes dobozzal a kezemben közeledni… Közben a nagy
létszámú felnőtt közösségemet, és a serdülő korban lévő kölykeimet is
etetni kell, akik elsősorban húst esznek, csirkelábat, nyesedéket,
darált húst, stb, ezeket szerencsére eddig -köszönet érte az engem
segítőknek, és a saját pultosi /nem túl nagy/ fizetésemnek-
finanszírozni tudtam, és még az e heti adagot is ki tudom fizetni
valahogy, de a mellékesen adagolt kutyatápra már régóta nem telik.
Ebből pedig több helyre küldeni is szoktam, ahol segíteni kell a
négylábú etetését, vagy ahol ideiglenesen kutyust helyeztem el, de
most már régóta nincs erre sem lehetőségem. Kristóf Peti nagylelkű
havi adományai mindig nagy segítséget jelentenek, általa és a
miskolciak hó eleji konzerv-támogatásával a cicák etetése egy időre
megoldódott, azonban kutyatápra nagyon nagy szükségünk lenne,
bármilyen minőségű megfelelne, valamint kölyökkonzervek jelentenének
még nagy segítséget. Ám a legnagyobb problémát nem ez jelenti, hanem
az utóbbi napokban befogadott kutyusok kezelésének, ivartalanításának
és oltásának költsége. Columbót szombaton kellett befogadnom, miután
Járdánházán kitették egy bolt elé, ahol hűségesen várta vissza
árulóját, még akkor is, amikor helyi cigánygyerekek csúnyán megverték,
összerugdosták. Sebeit itthon kezelgettem, sérült lába is helyrejött,
azóta nem győzi tele enni magát szegény középkorú, beagle keverék
uracska. Nagyon kedves, ragaszkodó, alkalmazkodó kutyus, aki azonban
teljesen megzavarodott az anyagiak miatt ivartalanításon még át nem
esett lányok közelében, folyamatosan mászik mindenkire, amit a többiek
egyre nehezebben viselnek, és én féltem szegény Colombot, aki tele van
jóindulattal és túlfűtött szenvedéllyel. Ivartalanítása nagyon
sürgetővé vált, ha emellé még az oltását is megkaphatná, akkor már
gazdit is kereshetnék számára,azonban ezekre egyelőre nincsen
keretem… Hétfőn fogadtam be Gordonkát, a megvert, kiéhezett
keveréket Farkaslyuk utcáiról, akinek nyakán egy hatalmas seb van, ami
orvosi kezelést igényelne, ám ennek költségeiben sajnos eddig még
sehonnan nem kaptam segítséget. Szerdán (ápr.25-én) két lelket is meg
kellett mentenem, mert egyszerűen muszáj volt, pedig tudtam, így még
nehezebb lesz, ami eddig is nagyon nehéz volt: az életben maradás…
Egy apró pici kutyuskát a Stadionnál találtak jószívű emberek, akik
befogadni ugyan nem tudták, de legalább nem hagyták sorsára, elhozták
Őt nekem, a tenyérnyi kislányt, aki a Sapi nevet kapta, és aki még
igencsak kölyökkonzervekre szorul, meg pépes ételekre, beállva ezzel a
nagy étvágyú Lolitáék mögé a sorba… Ennek a négy apróságnak
hamarosan szükséges lenne az első oltás beadása is, nehogy
megbetegedjenek, hiszen az anyatej hiánya erre még inkább hajlamosítsa
őket, ez újabb jelentős költségeket jelent. Szintén szerdán bukkant
fel újra az életemben Danonka, akit pár hónapja ideiglenesen
elhelyeztem, és sorsa felől meg voltam nyugodva, akkor is, ha egyelőre
végleges gazdit nem találtam számára. Azonban nem régiben hazajött a
befogadó néni férje, aki gyűlölte az elejétől Danonkát, és én az
utolsó percben értem oda -autó híján- szaladva Csépányig, ha kicsit
később érkezem, már nem él a kis törékeny kutyuska… Ő is fiúcska,
akit mielőbb ivartalanítani, oltatni lenne szükséges, jelenleg az
ágyam végében szunyókál, behúzott farokkal, de legalább már nem pisil
be félelmében, ha hozzáérek, és hálás minden simogatásért és
falatért… Pénteken pedig be fog kelleni fogadnom Marcit, akit egy
ideje már hirdetek, azonban egyelőre senki nem jelentkezett érte,
“gazdája” pedig egyre nagyobb veszélyt jelent a sokszor megmentett
Marci számára. És mivel ő is egy ereje teljébe érő kutyalegény,
ivarosan már meg sem próbálom magamhoz venni, a többiek közé hozni.
Pénteken pont lesz rendelés, Klárika néni segít a fuvarban is, ekkor
Colombót is levihetném, azonban egyelőre egyikük műtétjének
költségeire sincs meg a keretem, Gordonka sebéről nem is beszélve…

Ezért azzal a kéréssel fordulok Hozzátok, hogy aki tud, akár csak egy
picivel is, segíteni ezen összegek előteremtésében, az a HEROSZ Ózdi
Szervezetének OTP 11734121-20043678 számú számlaszámán keresztül tegye
meg, mert most tényleg lehetőségeim végére értem, de fel nem adhatom,
és nem is fogom, mert ahhoz túl sokan számítanak rám…

Már azt is köszönöm, ha elolvastál, ritkán jutok nethez, jólesett most
kiírni magamból mindezt, talán már ezzel is könnyebb lett minden…
Fazekas Ildikó és Lénártka, Boldizsár, Gyurika és a Többiek…
Ózd, 2012. április 26. éjjel 1 óra 43

Írj egy kommentet