Sürgős!
2010. szeptember 24., péntekGazdára talált
Egy hete a Budaörsi út legforgalmasabb szakaszánál találtam ezt a fekete-fehér apróságot, nagyon picire összegömbölyödve a járdaszélen; egyik szeme be volt gyulladva a portól, volt egy kis vágás az egyik lábán, kis sovány volt és koszos, rettegett mindentől, kétségbeesetten fújt ránk, mikor hazavittük egy sarokba menekült, enni sem mert – a fotó akkor készült róla. Már akkor több helyen meghirdettem (itt is), mert mi sajnos nem tudjuk megtartani, volt is rá jelentkező – de egy hétig még magunknál tartottuk volna, hogy teljesen felépüljön, és tökéletesen egészségesen adjuk tovább (a szemére kenőcsöt kapott a dokitól, és immunerősítőt, mert nem lehetett tudni, mióta éhezett). Írtam is újra mindenhová, hogy a kis árva sorsa szerencsésen alakult, és hamarosan boldogan élhet új családjánál, de mire helyrejött és elvihető volt, a „kedves” gazdijelölt nyomtalanul eltűnt; valószínűleg első felindulásból jelentkezett hogy elvinné, mostanáig irkáltam neki, hogy hátha csak nem nézi gyakran az e-mail fiókját, de úgy tűnik részéről ennyi volt.
Úgyhogy a kis apró most már kétszeresen nem kell senkinek, útra került, aztán az ígéret sem jött be – nagyon-nagyon remélem, hogy valaki akarni fogja őt, megérdemelné hogy végre végleges helyre kerüljön.
Az erősítőgyógyszeres kezelésének vége, a minikandúr már teljesen jól van, és a világ legaranyosabb macskababája. A gyulladt szeme és a sérült lába szépen meggyógyult, estére még elfárad néha és csipás (állítólag kölyköknél ez elég általános), olyankor egy kis kenőcs rendberakja. Naponta többször nagyon jól eszik (ettől aztán már kis gömbszerű), eleinte csak alufóliás kocsonyás husikat adtunk neki, de időközben kiderült, hogy a nagyok száraztápját imádja, nem egy válogatós jószág. Első naptól kezdve ösztönösen használta az almot, nagyon magabiztosan teszi, teljesen szobatiszta. Nyávogni nem tud, valószínűleg ez már így is marad: egy nagyon halk, nyikorgó hangot ad ki csak, azzal beszélget néha, ellenállhatatlanul cuki (sírni nem szokott). Féregtelenítve és bolhátlanítva lett, oltásokat még nem kapott, mert a fogai alapján (a szemfogakon kívül a többi még alig látszik) még nem valószínű, hogy van két hónapos.
Még mindig elég kis félénk, de már mostanra is rengeteget fejlődött: hangos zajoktól vagy hirtelen mozdulatoktól nagyon megijed, rögtön rohan és elrejtőzik, de hihetetlenül kedves, simogatásra azonnal bújni és dorombolni kezd, néha már dagasztanI is próbál. Mindennel és bármivel órákig elszórakozik egyedül (végtelenül édesen ugrál és áll két lábra), és a többi általunk ismert állatkához képest meglepően finoman csinál mindent: ha kézzel játszunk vele, nem karmol és alig harapdál, nem rágcsál kábelt és nem élezi a körmeit a bútorokon. A nagy macskáinktól félt első napokban, most már ha találkoznak, kerülgeti őket és játszana velük inkább.
Nagyon sürgősen kellene neki egy szerető gazdi, mivel mi már napokig sem tudjuk tartani, a két saját felnőtt macskánk nagyon féltékeny, és már nem is járnak haza, aggódunk értük… 🙁
Remélem, ezúttal sikerül neki, és valakinek egy életre hűséges társa lehet.
