Archívum: 2007. május 18.

Május 20 – Örökbefogadó nap a Magitszigeten!

2007. május 18., péntek

Május 19-én és 20-án a Nők Lapja Családi hétvégét rendez a Margitszigeten, a Nagyréten. 20-án 10 órától a rendezvény vendége a pódiumon a Lelenc Kutyamentő Egyesület. A beszélgetés után a lelences ebek várják az örökbefogadókat.
Az ebek három turnusban érkeznek, több képpel megtekinthetők itt:

http://www.lelenc.hu/hirek.html

Kattints a képre a plakát nagyobb felbontásához:

majus20_wp.jpg

Sziámi kandúr elveszett!

2007. május 18., péntek

Megtalálták!

(A napokban sajnos nekem is elveszett a cicám. Mivel földszinten lakunk, párszor sikerült kiszöknie egy erkélyajtó-nyitásnál de legutóbb nem találtuk meg, amikor lementünk érte. A IX. kerületben, a József Attila lakótelepen lakunk és nagyon várjuk haza sziámi cicánkat. Ő egy 3 éves kandúr.)

——————————————————-

Hála az égnek tegnap „meglett” az elveszett sziámi cicánk. Nem volt könnyű… De leírom a történetet, hátha tanulságos lehet valakinek.

Mikor eltűnt kértem a szomszédunkat – aki kutyáját a környéken sétáltatja – hogy ha látja vagy hallja vkitől h látta, vagy befogadta azonnal szóljon nekem. A napokban szólt, h befogadtak egy sziámi cicát és h a néni oda jár ebédelni a szemközti öregek otthonába. Egy bnőmmel elmentünk tegnap ebédidőben a „klubba”. A dolgozók nagyon segítőkészek voltak, adtak tippet, h ki az akiről szó lehet és azt mondták menjünk be az ebédlőbe és hangosan mondjuk el miért is jöttünk. A kezemben az ELTŰNT plakáttal felvázoltam a helyzetet és egy néni odahívott az asztalához hogy jobban szemügyre vehesse a plakáton lévő képeket. Mondta h ő befogadott egy sziámi macskát de már több hete nála van és olyan sokat költött rá… Kértem, hogy legalább hadd nézzük meg. Miután befejezte az ebédet a 82 éves idős hölgy, telefonált, amit mi is hallottunk. A beszélgetés alatt elhangzott, hogy fogalma sincs kitől vagy honnan tudjuk, hogy neki sziámi macskája van… Nagyon húzta a száját és egyáltalán nem volt ínyére h a lakására akartunk menni… Amikor megérkeztünk, a két macska közül egy 8 éves sziámi lány volt az ajtóban, a másik miután bementünk jött elő. Egyből felismertem a cicámat, az első pillanatban. A hiányzó apró foga, a hangja, a kissé ősz szőre a fülénél egyértelmű bizonyíték volt – számomra – h ő az. De nem ugrott egyből a nyakamba 5 hét távollét után, így a néni nem hitte el, hogy az enyém. Mondta, hogy távozzunk, meg hogy hívja a rendőrséget. A „nagydarab” Bélát is lehívta a szomszédból, aki egy idős, magas öreg bácsi volt, aki azt mondta ha talált cica és itt vannak a gazdái akkor adja vissza nekik, de ő most megy, mert ezzel ő nem tud mit kezdeni… Én hívtam a szüleimet meg a tesómat, hogy nézzék meg és mondják ők is, hogy de ő igenis a mienk… A rendőrséget végül mi vittük, de ők semmit nem tehetnek persze… Felvették az adatainkat mindössze. Hozzátartozik a történethez, hogy sokan megkerestek engem azzal, hogy szeretnék pároztatni a lány cicájukat az én kandúr macskámmal. Ehhez képest a néni úgy gondolta, mivel ő taláta a macskát, az övé is, így egy héttel azután hogy megtalálta ivartalanította… Felrótta a rendőrnek, hogy ő nem látott egy plakátot sem. Erre mondtam, hogy még arra is tanúm van, hogy teleragasztottam a környéket plakátokkal mert nem egyedül voltam… Amit a kezemben tarottam, az is egy olyan plakát volt. Tény, hogy másnap leszedték azok felét. De több telefonhívást kaptam, hogy lehet h látták a cicámat és azért hívnak mert látták a kiírást. Ezenkívül a cicát ajándékba kaptuk egy barátunktól, mert náluk születtek kiscicák. Tehát az anyjával (vérvizsgálattal), több száz képpel és rengeteg tanúval tudtam volna bizonyítani hogy az enyém. De mire vége lenne a pernek, a macska jóformán elpusztulna… Ráadásul én tudtam, hogy ki nem teszem a macska nélkül a lábam a lakásból. A „kisszekrényen” elvégzett műtétért (ivartalanítás), az egyéb orvosi költségekért, és az élelmezésért azt mondta, már türelmetlen és unja az egész ottlétünket, így ha kifizetünk 20 000 ft-ot több órás párharc után, akkor elvihetjük. Ha nincs ott a bnőm, akkor még most is ott ülnék, mert nálam nem volt ennyi pénz…

Ilyen emberek mellett szinte felesleges plakátolni. Annyi szerencsém volt, hogy a közelbe jár enni a néni, így kitudódott befogadás… Állítólag egy bokorban talált rá egy kutyát sétáltató néni, aki ennek a néninek adta, mivel neki már volt egy sziámija. Elmondta, hogy 52 éve vannak sziámi macskái és az állat vele alszik és elnevezte Pindúrkának. Mondtam, hogy jah, akkor az eddigi élete már nem is számít amit velem töltött…

ivett721_wp.jpgivewtt722_wp.jpg