Szia!

Az oldaladon találtam rá 2009 júliusában az akkor még William névre hallgató vörös cicára – itt tekinthető meg az akkor énje:
http://talaltcica.org/archives/8167
Az akkor még picinyke, ám már a kezdetektől láthatóan eleven kis jószág nagyon gondos gazdiktól került hozzám, és a híres tudós, Erwin Schrödinger és az ő gondolatkísérlete tiszteletére Schrödingernek neveztem el.
2009 szeptemberében aztán egy autó elől mentettem meg Maszatot, aki az ideiglenes befogadási szándék ellenére mégis nálam maradt, mert nagyon jó hatással volt Schrödinger viselkedésére. Azóta ők ketten hoznak fényt és kedvességet a mindennapjaimba. Küldök „ilyen volt” és „ilyen lett” képeket is, utóbbiakon Maszattal együtt is látható.

Üdv,
djkaty

Ilyen volt:

Ilyen lett:

Mikor megérkezett hozzánk ez a kis sánta cicus, eléggé meg volt ijedve, de 1 óra nézelődés után már fel-alá rohangált. Aznap elég későn aludt el és különösebben engem sem hagyott nyugton. A következő napokban már rendesebb volt, ha pedig nem hagy békén s a fejemmel óhajt játszani, akkor egyszerűen kap egy kis vizet a pofijába vizes spriccniből. Nagyon eleven jószág Igazi kis ördög. Reggelente olyan 5-6 körül jön mellém az ágyba és bújik hozzám dorombolva. Ilyenkor kiköveteli, hogy keljek fel és játsszak vele. Néha rendezkedik a szobámban, de eltekintve a kölyökkori huncutságoktól nagyon kis szeretni való macsek.

http://talaltcica.org/archives/6929

Sziasztok!

Cicusról kiderült, hogy kisfiú, de természetesen így is megtartjuk. Bagira lett a neve.

Miután eljöttünk Tőletek, eleinte csendes volt, de aztán halk tiltakozásának adott hangot. Próbáltam simogatni, nem nagyon hagyta magát. Az út végére mégis odafeküdt a kezemhez és dorombolt, néha azért még nyávogott egyet-egyet. Otthon óvatosan felfedezte a lakást, benézett a WC-be, bebújt a szekrények alá, ez kb. negyed órát vett igénybe, aztán elkezdett játszani az egyik csörgő-zörgő labdával.
Megetettük, elvágódott, ránk nyávogott (mint azóta megfigyeltük, ez azt jelenti, hogy tessék engem simogatni , és hosszas dorombolásba kezdett. Később még játszott egyet nagyon, majd megint elvágódott, és elaludt. Egész éjjel csendben volt. Csak akkor nyávogott, hogy éhes, mikor felkeltünk. Aztán megint elvágódott, nyávogott, simogattuk, dorombolt. Nagyon kis rendesen viselkedik. Imádjuk.

Vasárnap átvittük a szüleimhez, és mint kiderült ők meg egy kis 2 hónapos Beagle kutyát fogadtak be nagy titokban, aki cicás háznál született, így nem tartott Bagirától, és odarohant hozzá, cica viszont egy laza csuklómozdulattal adott neki egy sallert, amitől szegény úgy visszahőkölt, hogy átesett a tálján. A délután folyamán még kapott egy maflást, ez sem szegte kedvét a cicától, próbált közeledni, de mikor észlelte, hogy a cica emeli a mancsát, meghátrált. Bagira is igyekezett szemmel tartani a kutyust, ha kiment a szobából, ment utána és tisztes távolból figyelte. Szóval jókat nevetgéltünk rajtuk. Mikor kutyus elaludt, Bagira odament és jó alaposan megszaglászta, majd odament anyámhoz, és fél órát dorombolt a hasán fekve. Este otthon már csak vacsizott és reggelig aludt, annyira elfáradt a nagy kalandban.

Tegnap lett először magára hagyva napközben. Izgultunk is, hogy mire értünk haza, de semmi rosszat nem csinált. Kicsit meg volt sértődve, de rögtön rohant a konyhába vacsit követelni. Aztán megint játék 2 órán keresztül, végül bevágta a szunyát.

Nagyon rendes kis cica, és nagyon-nagyon kedves. Mások arra panaszkodnak, hogy a cicájuk nem hagyja magát megsimogatni, ő meg követeli a babusgatást. Szinte hisztizik érte, hogy simogassuk.

Hát ennyi történt az elmúlt pár napban. Örülünk, hogy hozzánk került, és köszönjük, hogy addig is vigyáztatok rá és gondoskodtatok róla.

http://talaltcica.org/archives/6862

Ilyen volt:

Ilyen lett:

http://talaltcica.org/archives/3219

Pamacska 2007 márciusától nálunk lakik zuglóban. Nagyon tüneményes aranyos macsek, hiperaktív és nagyon játékos. Nagyon szeret utazni, és imádja az új testvérkéjét is (kormit, akit szintén úgy fogadtunk örökbe). Ezeket a macsekokat nem lehet nem szeretni, mindig megnevettetik az embert. Pamacs már messziről érzi hazaérkezésünket és mindig jön az ajtóba üdvözölni, szerintem ennél aranyosabbak nem is lehetnének.
A párommal együtt nagyon imádjuk őket, és ők is minket. Olyan nap nincs, hogy valami finomságot, vagy egy új játékot ne kapnának mikor egy fárasztó nap után hazaérünk. Több játékuk van mint némely gyerekeknek. Az is lehet, hogy kicsit elkényeztettük őket, de ez így van rendjén. Hiszen ők a mi “gyerekeink”.

Nagyon beszédes cica, rengetek hangot tud utánozni. Ilyen például a szarka kerregés, amit nem tudom, hogy csinál de nagyon aranyos. Ha valami nem tetszik egyből jön panaszkodni. Nagyon tisztaságmániás, és nagyon válogatós. Ha nem azt kap enni amit ő szeretne akkor inkább nem is eszik. Mindig kiköveteli magának amit akar. Kedvenc játékai: madzag, szatyor, nyusziszőrös csörgő labda. És minden más amit észrevétlenül ellop a szekrényekről.

http://talaltcica.org/archives/212

Ez a két kukában talált kiscica rekordidő alatt gazdára talált. A testvérek együtt maradtak, kertes házba kerültek bentlakással. Az alsó képen már az új kisgazdival vannak.

Köszönet annak, aki meghallotta nyávogásukat a kukában és kivette onnan őket és az új gazdinak, aki otthont adott nekik!

A Nudli nevű cicát fogadtam örökbe, még elég friss a hirdetés, így azt hiszem elég ennyi, hogy Nudli a neve és 4 éves fiú. Ma érkezett hozzám, még eléggé félénk, érdeklődik és szagolgat mindent. Csatolok is egy képet, amin már az új helyén fekszik.

http://talaltcica.org/archives/3036

Frenki cicát a Cicagazdikereső Társaságtól fogadtam örökbe tavaly novemberben, azóta új nevet kapott, így most már a Rafi névre hallgat. Nagyon kis félénk állatka volt, de mostanra már mindenkivel barátkozik. Ha csöngetnek az ajtónál, akkor ő az első, aki ott van és várja a vendéget. Mindenki kedvence lett. Sokat alszik, de nagyon imád szaladgálni is, szinte repül egyik fotelról a másikra, onnan a polcra vagy szekrényre, közben persze hatalmas csatakiáltásokat hallat. Nagy „móka-miki” ő. Egyébként nagyon szófogadó és okos cica, sokszor tényleg úgy érzem, hogy szinte egy emberi lélek lakozik benne. Különben a kajára finnyás egy kicsit a drága, nem eszik meg akármit, ja és csak a frisset, a felbontott konzerv már másnap nem mindig csúszik le. Persze igyekszem mindig a kedvében járni.

Különleges lélek ő, és nagyon boldog vagyok, hogy ráakadtam, annyi vidám percet okozott már.

http://talaltcica.org/archives/1929

A mi cicánkat is itt és az iwiwen hirdették. Körülbelül féléves korában hoztuk el, egyedüli cicának; azóta be lett oltva, túlesett az ivartalanításon, és változatlanul gyönyörű. Az első hetek ugyan nehezek voltak vele, nagyon “sok” volt a lakásban, nehezen tanult meg aludni és nyilván őt is megviselte a lakóhely- és gazdaváltás, de hamar beilleszkedett, kialakította a saját kis rutinjait, kedvesen beszélget és kifejezetten okosnak bizonyult, sok mindent megért. Most kb. egyéves, szép nagy cica lett, sokat komolyodott és szelídült az eltelt időben, de továbbra is nagy vadász és labdajátékos. A fényképezést egyre kevésbé szereti, nyafog, ha meglátja a gépet; azért persze fényképezzük, amint a mellékelt képek mutatják. Hivatalos neve Bársony Malvinka, bár ezt megszólításként nem használjuk.

http://talaltcica.org/archives/1116

Marci testvéréről küldenék most néhány képet!

Én szintén abból az Illatos úti alomból fogadtam örökbe egy cicát, amelyikből Marci is származik (közös képet is küldök róluk). A története pedig a következő:
Gyermekkoromban volt egy vörös cicám, aki sajnos idővel elkerült tőlünk. Épp ezért megfogadtam, amint lehetőségeim engedik, örökbe fogadok egy vörös kislány cicát – talán épp azért, hogy pótoljam a gyermekkori veszteséget. Mindenképpen vöröset szerettem volna, mire azonban az önkéntes örökbefogadóhoz értünk a barátnőmmel, az ilyen színű cicák az alomból már “elkeltek”.
Sicu azonban olyan kis nyeszlettnek és szerencsétlennek tűnt, hogy megesett rajta a szívem és rögtön letettem a vörös cicákról: Őt választottam!
Most már majdnem egy éves és nagy virgonc: mindenhová felmászik, neki mindenről tudnia kell, mindenbe bele kell ütnie az orrát!
Olykor megőrjít annyira eleven és rossz tud lenni, másszor viszont bújik az ölembe és szinte kiköveteli a simogatást, a szeretgetést. Szóval egy igazán autonóm, liberális kis lény került hozzám Sicu személyében, aki viszont teljesen a szívemhez nőtt a hónapok során.
Ráadásul kifejezetten fotogén cicc!
Íme néhány bizonyíték erre nézve…

http://talaltcica.org/archives/421

http://talaltcica.org/archives/2758

Ő Illatos úti cica volt, a Cicagazdikereső Társaság hozta ki onnan anyukájával és négy kistesójával együtt. Amikor megláttam a Találtcicán a kis szőrmókokat, eldöntöttem, hogy egyet hazahozok. A személyes találkozó alkalmával Marci cica volt az, aki elsőként rohant oda hozzám és iszonyatosan vernyákolni kezdett. Akkor már tudtam, hogy Nekem ő kell, és pár hétre rá, mikor már el lehetett választani a mamától, haza is vittem. Azóta is nagyon jól megvagyunk, imádom őt, és viselkedése mit sem változott, mikor délután hazaérek, ugyanúgy vernyákolva vár az ajtóban.

Ilyen szép cica lett belőle.

http://talaltcica.org/archives/421

http://talaltcica.org/archives/6

KORMIKA A NEVE!
MINDENKI SAJNÁLHATJA, HOGY NEM FOGADTA BE! NEM KELL FÉLNI EGY LÁTÁSSÉRÜLT ÁLLATKÁTÓL. ÚGY JÁTSZIK MEG KÖZLEKEDIK, MINT A LÁTÓ CICÁIM! ROHANGÁLNI, PAPÍRGALACSINT HAJKURÁSZNI NAGYON SZERET. A CSÖRGŐS LABDIJÁT AZT NEM NAGYON!

http://talaltcica.org/archives/697

EZ LETT A PICI CICÁBÓL! EZ A KÉP AZ IVARTALANÍTÁS UTÁN 1 ÉS FÉL ÓRA UTÁN KÉSZÜLT MÉG KÓMÁSAN!

http://talaltcica.org/archives/506