Nem kell megválnod a cicádtól akkor sem, ha gyereket szeretnél!!!!!! Olvasd el a cikket!

Higiénikus macskatartással elkerülhető a magzatkárosodás

Ezek vagyunk mi, emberek… Ideje megváltozni!

1. Minden elválásunk – még ha rövid időre is hagysz magamra -, fájdalmas nekem. Kérlek, vedd fontolóra, mielőtt magadhoz veszel.
2. Ne szidj és ne büntess szigorúan. Neked van munkád, szórakozásod, vannak barátaid és céljaid – de nekem csak TE vagy…
3. Kérlek, adj elég időt arra, hogy megértsem, mit akarsz tőlem.
4. Mielőtt megütnél, gondolj arra, hogy könnyedén szétroppanthatnám a kezedet – mégsem tennék ilyet SOHA!
5. Kérlek, néha beszélj hozzám. Ha szavadat nem is mindig értem, a hangodat, a hangsúlyaidat jól ismerem.
6. Gondolj arra, hogy valamikor szabadon éltem. Engedd, hogy időnként erdőn-mezőn mozoghassak, futkározhassak – ez jót tesz Neked is.
7. Kérlek, ne sajnáld tőlem a finom falatokat. Legjobban akkor ízlenek, ha Tőled kapom – s igyekszem megszolgálni értük.
8. Te vagy az én gazdám – és nem mások. Ezért kérlek, ne kényszeríts arra, hogy idegeneknek is szót fogadjak vagy bohóckodjak nekik, s ne alázz meg előttük.
9. Ne feledd, hogy idővel nekem is kialakulnak az egyéni tulajdonságaim, szokásaim és érzelmeim. Fogadd el, hogy számomra ezek ugyanolyan fontosak, mint Neked a sajátjaid.
10. Kérlek, gondoskodj rólam, ha beteg vagy öreg leszek – hiszen Te is öreg leszel egyszer.

Természetes tisztítószerek a fürdőszobában

Az agresszív és mérgekkel, vegyi anyagokkal teli tisztítószerek helyett használd ezeket az egyszerű tisztítószereket, amelyekkel a legtöbb tisztítási művelet elvégezhető:

• koszos kád, csempe: ecet vagy szódabikarbóna
• réz csaptelep tisztítása: aludttej + só
• kellemetlen szagok a WC-ben: só + szárított citromhéj + mentalevél
• vízkő eltávolítás: ecet + forró víz
• eldugult lefolyó: szódabikarbóna + ecet

Természetes tisztítószerek a konyhában

Az agresszív és mérgekkel, vegyi anyagokkal teli tisztítószerek helyett használd ezeket az egyszerű tisztítószereket, amelyekkel a legtöbb tisztítási művelet elvégezhető:

• zsíros edények: mosószóda + forró víz
• foltos fémedények: citromlé
• tűzhelytisztítás (kifutott tej, odakozmált zsírfoltok): szódabikarbóna
• savfoltos fémek: burgonya
• hűtő szagtalanítása: ecet
• megfeketedett alumínium edény: almahéj
• zsíros zománcedény: só

Természetes bútorápolás

A drogériákban kapható bútor- és szőnyegápolószerek maradékai a takarítás végeztével is sokáig párolognak még a bútorról, szennyezve a szoba levegőjét. Próbáld ki inkább a következő természetes tisztító- és ápolószereket:

• penészes bútor: alkohol
• régi, fakó nemesfabútorok: tej
• tölgy vagy mahagóni bútorok tisztítása: sör
• tintafoltos PVC: citrom
• koszos szőnyeg: teafű vagy növényi alapanyagú sampon vagy gabonakeményítő
• vörösbor foltos szőnyeg, terítő: szódavíz + só
• ragasztófoltos szőnyeg vagy terítő: ecet
• kakaófoltos szőnyeg vagy terítő: só + meleg víz
• fakó bőrbútorok: lenolaj
• kellemetlen szagok a lakásban, illatosítás: borsmentafőzet vagy szárított
• gyümölcshéjak
• molyos szekrények, sarkok: szegfűszeg + feketebors + fahéj

Levegőtisztító szobanövények

A sprayk-be zárt “műanyag” légfrissítők helyett tudatos növényvásárlással is tisztíthatod a levegőt. Ráadásul vigyázol a környezetedere és önmagadra! Az alábbi növények otthonunk levegőjéből akár a benzolt, vagy a formaldehidet is képesek eltávolítani.

• vitorlavirág (Spathiphyllum)
• fikusz
• szobai futóka
• sárkányfa

Minden nyáron több halálos áldozata van a hőségnek: még mindig sokan nem veszik komolyan, hogy autóban tilos állatot hagyni. Ha ilyen esetet látnak, azonnal értesítsék az állatvédőket vagy a rendőrséget. Mi magunk akár az ablakot betörve is kimentjük az állatokat.

Mire figyeljünk a hőségben? Erről szól a bejegyzés további része.

A napon hagyott autó belsejében akár 60-90 fok is lehet ilyenkor. A kissé lehúzott ablak sem ad elég szellőzést, az állat a kánikulában néhány perc alatt hőgutát kap. Az sem megoldás, hogy egy fa alá áll a személygépkocsijával a tulajdonos, mert idővel a fa árnyéka elmozdul, és a kocsi egy része vagy egésze a tűző napra kerül. Ha látjuk, hogy valaki bezárni készül az állatát a kocsiba, figyelmeztessük a veszélyre! A tervezett elintéznivaló könnyen elhúzódhat, és akár 5-10 perc alatt is végzetes hőterhelés érheti az állatot.

A kutyák testhőmérséklete állandó, körülbelül 38 fok, de ha a levegő hőmérséklete is hasonlóan magas, akkor nagyon nehezen tudják a hőháztartásukat szinten tartani: izzadni nem tudnak, csupán a lihegéssel csökkenthetik a testhőmérsékletüket.

Ha a kutya hőmérséklete eléri a 43 fokot, akkor a fehérje kicsapódik, a kutya szövetei, a hús szinte megfő. Az állatot ekkor már nem lehet megmenteni.

Hőgutára jellemző tünet, ha az állat az oldalára dől, szája, orra habzik, nagyon liheg, a bőre süt a forróságtól, esetleg az állat görcsöl. Ilyenkor a hasánál kell megkezdeni a hűtést, jégakkuval, hideg vízzel, és ezzel együtt azonnal orvoshoz vinni az állatot. Extrém hideget azonban ne használjunk, tehát ne tegyük az állatot jéghideg vízbe, ad abszurdum hűtőszekrénybe, mert az sokkot okozhat. Hőguta esetén is életbevágóan fontos a gyors ellátás: a kezelés sikere jelentős részben azon múlik, mennyire gyorsan lehet elkezdeni

Nyáron különösen figyeljünk a víz utánpótlása: a legjobb, ha két külön tálkát is megtöltünk vízzel, hogy ha az egyik elfogy, vagy felborul, akkor se szomjazik a kutya, macska, vadászgörény. Érdemes esetleg egy önitatót is beszerezni, ha valaki sokat, vagy sokáig van távol.

Kánikulában mi magunk sem szívesen végzünk megerőltető testedzést, ne várjuk el a kutyánktól sem, hogy ilyenkor fusson. A sétát a kora reggeli és esti órákra időzítsük, így elkerülhető az is, hogy a mancsuk megégjen a forró aszfalton. Vigyázzunk arra, hogy a kutya ilyenkor semmiképp ne “kukázzon”, mert a gyorsan bomló hulladékok betegséget okozhatnak.

Az idős, szívbeteg kutyákat különösen óvjuk, adott esetben konzultáljunk állatorvossal a teendőkről. Ha állattal utazunk, rendszeresen álljunk meg, hogy inni és üríteni tudjon.

A hőség, kánikula idején felelős állatbaráthoz méltó, ha a kocsiban, táskában van eldobható műanyag tányér és víz, ha szomjazó állatot, kóbor állatot látnak, friss vizet lehet nekik önteni, és értesíteni kell az állatvédőket.

A kertben vagy kennelben tartott kutyákra is vigyázni kell. Legyen számukra árnyékos hely, ahová visszavonulhatnak, legyen bőségesen víz elérhető közelségben. A meleg elől sok kutya maga által ásott gödörbe húzódik, mert a talaj már 20 centis mélységben is több fokkal hűvösebb mint a levegő. Nem rosszaságból kaparnak gödröt, hanem jobb híján így hűtik magukat.
Ha árnyék nélküli helyre zárt kutyát lát valaki, vagy az állat szenved a melegtől és láthatóan nem törődnek vele, jelentsék az állatvédőknek!

Bár a hosszú szőrzet védi a bőrt a naptól, de a szellőzést akadályozza. Előfordul, hogy a vastag bunda alatt a bőr befülled, begyullad, elfertőződik. A vakaródzás tovább ront a helyzeten: a kikapart sebeket beköphetik legyek. Épp ezért a dús, hosszú szőrű kutyákat nyáron érdemes nyírni.

A húsos vagy konzervből adott eledelekkel is vigyázni kell ebben a hőségben, mert kibontva, kitálalva könnyen romlanak. Ha az állat megeszi az ilyen ételt, a hasmenéses, hányásos tünetek a kánikula idején kiszáradáshoz, és akár halálhoz is vezethetnek. Adjunk inkább többször kevesebb ételt, amit rögtön elfogyasztanak.

Ha házikedvencünk gyógyszeres kezelésre szorul, akkor igyekezzünk pontosan beadni a gyógyszereiket, és kissé hűvösebb helyet biztosítani számukra. Ez lehet egy hűvösebb pontja a lakásnak, például a fürdőszoba, vagy a lépcsőház kőpadlója. Sok cica ilyenkor a fürdőkádba, mosdókagylóba fekszik be, és a csöpögő csapból iszik.

A madarak is könnyen hőgutát kaphatnak ilyenkor: testsúlyukhoz képest viszonylag nagy a testfelületük, és testhőmérsékletük is magas. A kalitkát tartsuk árnyékos, jól szellőző, de nem huzatos helyen, legyen a madár előtt friss víz és fürdési lehetőség is. A természetben élő madarak is nehezebben viselik a hőséget: ha nincs a közelben vízforrás, mi magunk is szerelhetünk fel itatót.

A házikedvencként tartott rágcsálóknak életveszélyt jelent, ha levegőtlen, fülledt helyiségben van a lakhelyük, vagy ha közvetlen napsütés éri őket. Ők is hőgutát kaphatnak. Az otthonukat rendszeresen takarítsuk ki, és előttük is mindig legyen víz.

Ugyanilyen gondosan ügyeljünk az akvárium vízhőmérsékletére, bár ez nagyon nehéz feladat: hűthetjük úgy, hogy a víz felét hűvösebbre (nem jéghidegre) cseréljük. Érdemes állott vizet használni erre a célra. Az oxigénellátásra is mindig figyeljünk: a levegőztető és a víztisztító rendszer működését rendszeresen ellenőrizzük.

Ne feledjük: felelősek vagyunk az állatainkért, és különösképpen vigyáznunk kell rájuk a hőség idején!

4 napja készült az alábbi felvétel, amelyet feltöltöttünk a youtube-ra, és amelyen az látható, hogy a rekkenő hőségben párhetes kiskutyákat árulnak egy budapesti piacon.

http://www.youtube.com/watch?v=VMwuY7HmYHg

A felvétel szabadon felhasználható, publikálható.

Fehérkereszt Állatvédő Liga
Szilágyi István kurátor
06-30-350 1735

Szerencsére sem tegnap, sem péntek este, a történet estéjén nem volt időm beírni. Azt hiszem, ezzel mindenki jobban járt, mert első felháborodásomban sokkal durvább dolgokat írtam volna, azt hiszem…

Helyszín: Budapest, VI. kerület, Teréz körút, Nyugati pályaudvar előtt.
Időpont: 2008. június 20.

Szereplők:
1. középkorú, lepukkant tolókocsis férfi, aki saját bevallása szerint is ezen tevékenységéből tartotta el két gyerekét, vagyis hosszú évek óta űzi ezen befektetés- és adómentes tevékenységét…
2. Állatvédő, aki évek ellenkező tapasztalatai ellenére is, még mindig hisz abban, hogy nem kell szó nélkül tűrni a védtelen állatok kizsákmányolását és hogy ebben a jog és a hatóságok előbb-utób partnerek lesznek.
3. A Fővárosi Közterület-felügyelet ügyeletes diszpécsere és szolgálatban lévő járőrei.
4. És egy “elvileg jogállam”, érvényben lévő állatvédelmi és önkormányzati rendelettel…

Hát lássuk magát a cselekményt.

Péntek este hazafelé tartva – már meg sem lepődve a látványos – újra láttam, hogy régi ismerősünk kinn ül és picikepincsiszerű kölyköket árul, szokása szerint. Épp csak azon lepődtem meg, hogy a múltkori bejelentésem után megint felbukkant, mivel kb. egy hétig nem láttam utána, igaz, a város más részéből jött hír, hogy áttelepült “békésebb” terepre. Mégis úgy gondolhatta, hogy ha már egyszer évek óta ide volt szokva és baj nélkül élhetett ebből oly hosszú ideig, nehogy már valami kis mitugrász állatvédő köpjön bele a levesébe és rontsa az üzletét. Visszatért hát a valószínüleg legjobb bevétellel kecsegtető belvárosi területére, ahol a külföldiek és bámészkodók legnagyobb eséllyel szánják meg őt, a szerencsétlen nyomorékot, és szeretnek bele az édi-bédi kiskutyákba, kiscicákba, amely két tényező éppen elég ahhoz, hogy nehéz szívvel, de a “ma is tettünk egy kis jót” jóleső érzésével mégiscsak pénztárcájukba nyúljanak és kifizessék a sokszor igencsak borsos árat az amúgy oltatlan és nem egyszer eleve beteg, túl fiatal, még szopós kisállatokért.
Jobbérzésű járókelők néha megkérdezik ugyan, hogy miért nincs előttük egész nap se víz, se élelem, de ezek rövid úton el lesznek hajtva.
A kisállatok beszerzését illetően sok információ nincs, az árusító saját elmondása szerint véleltlen almok felesleges kölykeit szokta megkapni, ám ennek ellentmond a nagy számú fajtatisztának tűnő kiskutya, melyeknél sokkal inkább erősebb a gyanú a lopott mivoltukra, mint az ingyen ajándéknak.

Állatvédők rendszeresen kapnak hírt kétségbeesett állatbarátoktól, akik szemtanúi tevékenységének és a kisállatokkal való durva bánásmódjának, ám többnyire tehetetlenek.
Ugyanis hiába van érvényben a Budapest közterületeire vonatkozó Fővárosi Önkormányzati rendelet, miszerint az élőállat-árusítás tilos, egyszerűen nincs, aki ezt betartassa. Pedig maga a rendelet kifejezetten az ilyen esetek miatt lett bevezetve, mert viszonylag ritkán fordul elő, hogy tenyésztő a féltett kölykeit árulná a nagy fertőzésveszélyt jelentő utcákon, vagy hogy a háztáji kistermelő árulná almásládából a kacsáit, netán kocsi után kötött lovait, teheneit a város utcáin…
Szóval a rendelet éppen az ilyen oltatlan kölyköket áruló és az állatszerető embereket megbotránkoztató, állatkínzó egyének ellen lépett életbe, még sem történik semmi, ha valaki úgy gondolja, érvényt szerez a jognak az erre hivatottak segítségével, akár, mint törvénytisztelő és jogkövető állampolgár, akár mint jól fejlett erkölcsi érzékkel bíró, állatszerető emberi lény.
Nos, el kell, hogy mondjam: esélytelenek.
Hogy miért? Magyarra lefordítva a rendőrség és a közteresek cizellált válaszait: “mert kisebb gondunk is nagyobb annál, mintsem hogy ilyen piszlicsáré dolgokkal foglalkozzunk, mint az állatok kínzása vagy pár hülye és értelmetlen rendelet betartatása. Sokkal inkább érdekel minket egy tilos parkolás vagy bármi, amiből könnyen, gyorsan kaphatunk egy kis bírságot, jutalmat.”

Mivel töretlenül hiszek mindezek után is abban, hogy egyszer lesz még itt jog és rend, hát fogtam a telefonomat és hívtam is azonnal a Közterület-felügyelet ügyeletét, hogy – lassan szokásomhoz híven -, bejelentsem az “élőállat árusítását közterületen”. Telefonban udvariasan, kulturált hangú férfi, aki megköszöni, hogy szóltam és biztosít afelől, hogy kollégái hamarosan mennek és megnézik. Kérdésemre, hogy ez kb. mennyi idő múlva lesz, mert talán megvárnám őket, azt válaszolja, hogy most éppen intézkednek, de vagy fél, vagy egy óra múlva ott vannak. (Hurrá, ez aztán a gyorsaság, de örüljön az állatvédő, hogy egyáltalán valahol szóba állnak vele ugye…) Hazaérve gyorsan átöltöztem, majd a fényképezőgéppel felfegyverkezve visszasiettem a “tetthelyre” úgymond megfigyelni és adatokat, bizonyítékot gyűjteni (kész James Bond film… )

Itt egy társával (talán a fia, amennyire hasonlít) és érdeklődőkkel látható, ahol a hölgy a lányával kis híján meg is vette egyiküket, sajnos mikrofonom nem volt, hogy halljam is, miért nem vitték el végül, de gyanítom, hogy soknak találták az árat. Tájékoztatásképpen: a múltkori, kb. 2-3 hétig árult huskykölyökért 35 ezret kért.
http://gallery.site.hu/d/5282343-2/DSC05061.JPG

Itt van az a pillanat, amikor a társa megérkezett, hogy segítsen neki “zárni”.
http://gallery.site.hu/d/5282346-2/DSC05055.JPG

A két picike kutyus, sajnos róluk jobb kép nem készült.
http://gallery.site.hu/d/5282338-1/DSC05048v.jpg

Végül, az érdeklődők elmente után összepakolnak:
http://gallery.site.hu/d/5282349-2/DSC05070.JPG

Megszámolják a bevételt (úgy látom, nem túl elégedett az összeggel, pár darab kétszázast láttam benne)
http://gallery.site.hu/d/5282352-2/DSC05072.JPG

Majd felpakolják a ketrecet a kocsira és elindulnak a Jászai irányába
http://gallery.site.hu/d/5282355-2/DSC05073.JPG

Mint látható, egészen adig maradtam, míg szépen lassan össze nem szedelődzködtek és el nem mentek, kb. fél órán át ülve nem túl messze tőlük.
Ezek után, fortyogva, hogy miért nem jöttek ki ennyi ideig a közteresek, felhívtam őket, hogy érdeklődjek…
És most jön az, ami miatt ezt az egészet úgy döntöttem, megírom, hogy mindenki megtudja…

“- Jónapot kívánok, az előbb én hívtam Önöket, hogy bejelentsem az élőállat árusítást a Nyugati előtt…
- Igen, a kollégák ki is mentek megnézni, de sajnos már nem találták ott.
- … Hogyhogy???
- Az illető meglátta őket és mire odaértek volna, elfutott. de ismerjük őt, tudjuk, hogy merre szokott felbukkanni, majd figyeljük.
- ELFUTOTT?????
- Igen, elfutott, mire intézkedhettek volna.
- Hogyan futhatott el, amikor ő tolókocsiban ül???????
- ….. Hát, a kollégák ezt mondták…
- Nos, akkor ha lehet, egy kérésem volna Önök felé: kérem, adja át a kollégáinak, akik kinn jártak, hogy én itt ültem mostanáig és ebben a percben mentek el, egészen eddig itt voltak kinn…
- Nem tudom, hölgyem, nekem ezt mondták a kollégák és most váltás lesz, más kollégák jönnek, már nem tudom átadni nekik…
- Készül Önöknél jegyzőkönyv az intézkedésről?
- Igen, ha történik intézkedés, de ilyen esetben, ha nincs intézkedés, nem. És ha van is, az titkos, harmadik félnek ki nem adható… És amúgy sem vagyunk hatóság, sokindent nem tehetünk ilyen esetben, csak szólni tudunk. De köszönjük a segítségét, intézkedni fogunk.
- Köszönöm, viszont hallásra…”

Hát ennyi. Egy dolgot nem közöltem vele: hogy készítettem fotókat az esetről, és erre biztosan nem számítottak. És arra sem, hogy mindezt megírom a nagy nyílvánosság előtt, hátha így eljut a kedves “már leváltott kollégákhoz” is az üzenet, hogy ezt bizony csúnyán benézték. Mert most lett elegem. És innentől nem lesz se éjjelük, se nappaluk, amíg végre fel nem fogják, hogy őket mi fizetjük, igen, még mi is, alsóbbrendű állatvédők. Hogy a mi adónkból kapják a pénzüket és – hogy stílszerű legyek – kutya kötelességük betartatni azokat a rendeleteket, amelyek a törvénytisztelő és adózó állampolgárok érdekeit szolgálják. Még akkor is, ha ezeknek történetesen az a fixa ideájuk, hogy az állatokat védenünk kell az őket kihasználók és kizsákmányolók ellen. Mert ha a többség úgy dönt, hogy ők ezt nem nézik tétlenül, és szeretnék, ha nem így lenne, akkor azoktól, akiket azért “tartunk”, hogy mindennek érvényt szerezzenek, nem elfogadható válasz az, hogy “bocs, nincs kedvem hozzá…”

És a másik kedvencem, hogy “nem tehetünk semmit”… Ugyanezt mondta szóról szóra a kerületi rendőrkapitányság ügyeletes tisztje, amikor nekik akartam szólni ugyanemiatt. Vagyis vannak olyan törvényeink (állatvédelmi tv.), és vannak olyan rendeleteink (lsd. fentiek), melyek ugyan léteznek, de senki se várja, hogy bárki bármit is tesz, hisz nem ezért születtek. Pusztán annyi oka volt létrehozásuknak, hogy be legyen vele fogva a szája azoknak, akik ezt kikövetelték… Emlékeztek még, hányan írták alá annak idején az állatvédelmi törvény meghozatalát kikényszerítő íveket? Több százezren, az érvényességhez kötelező többszöröse volt. Mindeme állatszerető, fejlett erkölcsi érzékkel bíró honfitársunk akaratát veszik semmibe.
Mindezt a mi pénzünkből.

Ez Magyarország, 2008-ban.

Ám nem kell ennek így lennie.
Nem kötelességünk csendben hallgatni és zsebre tennünk, amit kapunk. Még mindig rajtunk múlik, hogy tűrjük-e az arcunkba köpést és a semmibe vételt – arról már nem is beszélek, hogy az állatok mit tűrnek el tőlünk (tőlük!!!) – vagy teszünk ellene. Más nem védi meg az ártatlanokat, csak mi, akiknek számítanak. Nekünk kell kikényszeríteni ezt azoktól, akiknek ez nem számít, ám mégis ők vannak törvényhozói vagy végrehajtói státuszban.

Változás akkor lesz, ha mi akarjuk. Ha összefogunk és nem hagyjuk ezt tovább.
És most konkrétan, amit tehetünk:
Mindenki, aki meglátja az illetőt újra ténykedni, az azonnal hívja a Fővárosi Közterület Felügyelet központi számát (1/301-75-00) és ha erre képes a telefonja, akkor vegye fel a beszélgetést. Ugyan bíróság előtt nem bizonyíték, de nekik elég lesz a tudat is, hogy nem száll el az éterbe többé az a hazugság, amivel etetni akarják az embereket. (Nagyon bánom, hogy ez akkor hirtelen nem jutott eszembe, de legközelebb már biztosan nem felejtem el.) Mindig, mindenki jelentse be, ha olyat lát, ami az állatok szempontjából kifogásolható, és rá fognak jönni az illetékesek, hogy többé már nem söpörhetik a szőnyeg alá kényelmesen a témát, ahogyan azt eddig tették.
Ugyanezt kell tenni, ha rossz tartású állatot látunk (ez esetben a helyi jegyzőhöz kell írni, nem baj, sőt annál jobb, ha többen teszik ezt meg), és tegyünk feljelentést akkor is, ha állatkínzást tapasztalunk (ekkor a rendőrség az illetékes, ám ne lepődjünk meg, ha ők elküldenek a jegyzőhöz, azok meg vissza a rendőrségre…).
Ha sokan és kitartóan tesszük ezt, lesz eredménye.

Ne hagyjuk tovább szemlesütve az állatokkal való kegyetlenkedést, ez csak rajtunk múlik, hogy ne így legyen. Rajtunk, azokon, akiknek ez számít.

Fogjunk össze és ne ülhessenek többé az illetékesek nyugodtan a baérjaikon!

(Ezt el fogom küldeni mindenkinek körlevélben, akiknek csak tudom, hátha elindul egy újabb mozgalom, mely végre eredményt is hoz majd.)

–
Kardos Szilvia
Zöld Zebra Állat- és Természetvédő Egyesület
20/582-63-84

A történetemet egyrészt azért osztom meg, hogy némi reményt nyújtson azoknak, akik az ablakon kibámulva elveszett macskájuk sziluettjét kutatják a távolban. Másrészről pedig rá szeretnék mutatni: csodák igenis léteznek! Az én kabalamacskám, házunk jó szelleme, ugyanis 5 hónap (!) ismeretlen helyen való tartózkodást követően jutott haza.

Cirbolya otthonülős, nagydarab, buddhaian türelmes és szelíd félperzsa herélt kandúr, aki a környék gyíkállományát kivéve a légynek se tudott volna ártani. Na jó, a légynek tán mégis… Szóval Cirbolya nem volt az a csavargós típus soha – kerti macska lévén volt neki is egyfajta territóriuma, de annak határait mi is ismertük. Nos, egy januári napon Cirbolya nem jött haza… nyirkos téli hideg volt, néha kedvetlen esőkkel. Nem macskának való idő. Cirbolya rendes esetben ilyenkor a kanapén vagy a konyhakövön trónolva, dorombolva felügyelte volna a háziszolgákat (minket). Eltelt egy nap, eltelt kettő, bejártuk a környékbeli utcákat, a kiserdőt, kérdezgettük a szomszédokat, napjában többször hívogattuk Cirbolyát. A harmadik napon feltettem az internetre – köztük a Találtcica.org oldalra is – virtuális segélykiáltásainkat: Ki látta Cirbolyát? Körbeplakátoltam a képével a környéket, felhívtam a sintértelepet (ahol azt mondták, hogy ők nem fognak be macskákat – csak úgy mondom, ez hazugság), a környékbeli állatorvosokat. Két hét múlva a kisfiam kérdezte, hogy hol van Cirbolya. Azt válaszoltam neki, amit biztosan tudhattam róla: „Elment sétálni és még nem jött vissza” – és elsírtam magam. A kisfiam erre azt mondta, hogy Cirbolya erdei macska lett. Ráhagytam.

Egy hónap múlva már letettem Cirbolyáról. A wiwen kihúztam a háziállataim közül, és próbáltam nem arra gondolni, hogy egy autó kerekei vagy egy kutya fogai között lelte a halálát – eltűnése másnapján ugyanis egy komplett kutyafalka szökött be a kertünkkel határos kiserdőből az udvarunkra.

Szóval ment tovább az élet: úgy döntöttünk, a másik, még ivartalanítás előtt álló – nőstény -macskánknak engedélyezünk egy szaporulatot, mert egy macska nem macska, és anyukámék cicája is öreg már – kettőt megtartunk, a többit elajándékozzuk. Az élet közben kicsit megviselt, néha arra gondoltam, hogy talán a kedvenc macskám elvesztése egy jel volt, egy rossz periódus kezdete.

De elhessegettem a gondolatot. Közben nyár lett, és mi még egy macskát vesztettünk (el) – a nővérem Boriszát, ő csak nálunk nyaralt, de kultikus jószág, még blogja is van az interneten (http://emacska.freeblog.hu/), valamint profilja a wiwen, tízszer annyi ismerőssel, mint nekem.

Szóval egy szép nyári reggelen épp a kisfiam vittem óvodába. Tele volt a kezem csigával, mert a fiam valami érthetetlen okból reggelente felcsap csigafuvarozó kisiparosnak és ebben a nemes feladatban rám is számít. Egyszer csak megcsörrent a telefon zsebemben – egy hölgy hüledező hangon elmondta, hogy azt hiszi, megtalálták a macskámat. „Mármint a Boriszt? A vöröset? Él még?” – kérdeztem izgatottan, és közben azon törtem a fejem, hogy vajon miért az én elérhetőségeimet adta meg a nővérem a becsületes megtalálóknak. „Nem, hanem a fekete-fehéret…. A félperzsát” – hangzott a vonal túlfeléről. Elejtettem vagy féltucat csigát a döbbenettől: „De hiszen Cirbolya JANUÁRBAN tűnt el! Most június van… hol találták meg?” Kiderült, hogy Budaörsön, annak is a legvégén – egy társasház folyosójába szökött be és az egyik macskabarát lakásba bebocsáttatást is nyert. Nehéz is neki ellenállni! Aztán mikor gazdikereső hirdetést tettek volna fel a Találtcica.org-on, belefutottak a fényképébe…
A megtalálók küldtek általuk készített fotókat is a talált macskáról – hát nem hittem a szememnek, de tényleg Ő volt az! De hogy hogyan jutott el sashegyről Budaörsre, gyalog-e vagy vitték… rejtély. Még aznap este hazahoztuk.

Nos, aki azt hiszi, egy ilyen hosszú távollét után a macska boldog dorombolással a gazdi nyakába veti magát, és rögtön minden a régi lesz, az téved… a találkozás meglehetősen prózai volt: csak onnan tudtam, hogy megismert Cirbolya, hogy amikor a nevén szólítottam, ledermedt, és szinte bódultan hagyta magát felemelni, aztán teljesen elernyedt a kezemben, mint egy rongybaba. Egész jó bőrben volt, nem volt sovány, és ami még meglepőbb: bolhás se. De a tekintete olyan különös volt, vad és szorongó. Otthon meg éppenséggel úgy viselkedett, mint a Sátán macskája, morgott, nyávogott, idegesen szaladgált fel-alá, és mindenképpen ki akart menni a kertbe. Na még csak az kéne, gondoltam én, mert ahogy elnéztem, azonnal világgá szaladt volna. Pár óra alatt lecsillapodott annyira, hogy mufurc fejjel kövessen engem mindenhova a lakásban, sőt, éjszaka velünk is aludt, de csak mint egy előkelő idegen.
Mivel az almot nem akarta használni, másnap kénytelenek voltunk kiengedni a kertbe… na, innentől kezdve rohamosan javult a helyzet: Cirbolya alaposan körbeszimatolta a régi birodalmát a diófától a fenyőkig. Be-beszaladt enni, és végre hajlandó volt szóba állni a háza népével. Kora délután egy halk dorombolás is elhagyta a torkát… mire hazaértem a munkából, már a kapuban várt.
Harmadnapra egészen megható változáson ment keresztül a macsek: már teljesen otthonosan mozgott, mindenkit árnyékként kísért, ismét megbarátkozott a régi macskahaverjával, az (immár terhes) Kisbalázzsal. Már nem habzsolta a kaját, mint az első két napon, hanem kulturáltan étkezett, mert tudta, hogy a vacsorája cseppet sem bizonytalan. Órák hosszat aludt, hogy kipihenje az átélt stresszt, és félálomban a hátára hengeredve követelte a betevő hasvakargatást. És végre nemcsak dorombolt, hanem visszatért a pofájára az a bizonyos elégedett macskamosoly, amit annyira hiányoltunk róla, és ami a ház Buddhájává és jó szellemévé tette és teszi őt most is.
„A Cirbolya most már nem erdei macska, ugye?” – kérdezte a kisfiam csillogó szemmel tegnap. És azt válaszolhattam neki, amit immár biztosan tudhattam: „Nem, most már megint házi macska lett belőle…”

Azt hiszem, egy ilyen hétköznapi csoda után már minden jóra fordulhat, nem? Nagyon szépen köszönöm Katinak és Fanninak, hogy vették a fáradságot, és utánajártak, ki fia-borja-macskája lehet a lépcsőházi szökevény-jövevény. És természetesen köszönöm a blog gondozóit is, hiszen enélkül nem találtunk volna ismét egymásra Cirbolyával!

Dorombolós szép napokat mindenkinek!

——————————————
Cirbolya elvesztése hetében

Amikor megtalálták

Cirbolya hazatért

Elégedett macskamosoly: újra itthon

http://talaltcica.org/archives/2463