Talált cicák / Elveszett cicák

Marci testvéréről küldenék most néhány képet!

Én szintén abból az Illatos úti alomból fogadtam örökbe egy cicát, amelyikből Marci is származik (közös képet is küldök róluk). A története pedig a következő:
Gyermekkoromban volt egy vörös cicám, aki sajnos idővel elkerült tőlünk. Épp ezért megfogadtam, amint lehetőségeim engedik, örökbe fogadok egy vörös kislány cicát – talán épp azért, hogy pótoljam a gyermekkori veszteséget. 🙁 Mindenképpen vöröset szerettem volna, mire azonban az önkéntes örökbefogadóhoz értünk a barátnőmmel, az ilyen színű cicák az alomból már „elkeltek”.
Sicu azonban olyan kis nyeszlettnek és szerencsétlennek tűnt, hogy megesett rajta a szívem és rögtön letettem a vörös cicákról: Őt választottam! 🙂
Most már majdnem egy éves és nagy virgonc: mindenhová felmászik, neki mindenről tudnia kell, mindenbe bele kell ütnie az orrát!
Olykor megőrjít annyira eleven és rossz tud lenni, másszor viszont bújik az ölembe és szinte kiköveteli a simogatást, a szeretgetést. Szóval egy igazán autonóm, liberális kis lény került hozzám Sicu személyében, aki viszont teljesen a szívemhez nőtt a hónapok során.
Ráadásul kifejezetten fotogén cicc! 🙂
Íme néhány bizonyíték erre nézve… 🙂

http://localhost/archives/421

http://localhost/archives/2758

Ez a bejegyzés készült: 2008. március 13., csütörtök, 13:18-kor a következő kategóriában: Talált cicák új élete. A bejegyzéshez tartozó összes kommentet az RSS 2.0 feed-en keresztül követheted. Hagyhatsz üzenetet, vagy trackback-kelhetsz a saját oldaladról.