BAJBAN EGY SOKAT SZENVEDETT, IDŐSÖDŐ KUTYUS ÓZDON!!!
Ma voltam kint egy ózdi utcában, ami tőlem igen messze esik, a Jóisten
mégis oda vezetett egy bajba került, szomorú lelkéhez a világnak… Ő
Unió, a 7-8 éves, közepes testű kanocska, akinek idős gazdái, akik
szerették, a tavalyi év során meghaltak, és azóta sok fájdalom jutott
ki a kutyus osztályrészéül. Ott maradt egy üres házban, ahová egy idő
után a környékbeli cigányok elkezdtek bejárni lopni, és minden ilyen
alkalommal brutálisan megverték az otthonát végző kutyát. Miután
lebontották a kerítést, Hétesből (hírhedt romatelep) elvadított
pitbullok kezdtek el bejárni az udvarra, és többször véresre harapták
szegény, öregedő, gyengülő Unió kutyát. Egy hölgy jár ki Őt etetni,
azonban egészségügyi állapota miatt ezt a továbbiakban nem tudja
vállalni. A hölgyet Unió szereti, rá ragaszkodással, hálával néz.
Szegény Unió csalódott a világban, emberekben és állatokban egyaránt,
az őt eddig etető hölgyön kívül mindenkire morog, éppen ezért
hazahozni, a nagy létszámú befogadott kutyáim mellé nem mertem, mivel
külön helységbe tenni már sehova nem tudnám, és félek, míg dolgozom,
tragédia is történhetne, hiszen Uniónak most nyugalomra lenne
szüksége, hogy helyre álljon a lelki világa, és újra bízni tudjon, nem
pedig egy falkányi, nyüzsgő, kíváncsiskodó kutyára maga körül. Adtam
neki enni, hálásan fogadta, egy idő után már nem is morgott olyan
mérgesen rám, de neki több időre lenne szüksége, hogy tiszta lelkét
felmerje újra fedni. Mert tudom, jól tudom, egy hálás, ragaszkodó
kutyus rejlik odabent, csak a rengeteg csalódás és félelem hozta ki
belőle ezt a zárkózott viselkedést. Melléguggoltam, ő rám nézett, és
ekkor a szívem egy darabja ott maradt mellette… Könnyes szemmel
ígértem meg neki, visszajövök érte, nem hagyom meghalni, összetört
lelkét még jobban összetörni. Péntekig kaptam számára határidőt
(ápr.6.!), ha addig nem találok megoldást, az ígéretem csak üres
szavak sorozata marad, amibe belehalok én is, és belehal Unió is…
Közben a tudat is hajt, hogy addig is, bármikor újra visszatérhetnek
az elvadított kutyák, vagy a vadlelkű „emberek”, és bár Unió eddig
újra meg újra felgyógyult sebeiből, több bántást már, azt hiszem, nem
bírna elviselni.
Kérem, aki szeretne és tudna segíteni Unió
elhelyezésében, egy nyugodt, szeretettel kibélelt kis zugban valahol a
nagyvilágban, az jelezze felém emailben
dikuszka(kukac)gmail(pont)com, vagy
telefonon
0670/597-8277.
NAGYON SÜRGŐS! Talán lesz még, akihez elér egy öregedő kutyus lelkének
szomorúsága…
